Az elemzett cikket itt lehet elérni, az elemzés előtt érdemes végigolvasni egyben, eredeti megjelenésének helyén.
Háttér
A romániai magyar médiában és a romániai magyar elitkörökben elterjedt egy jelenség, egy olyan diskurzus, amely a romániai magyar közösséget, mint homogén egységet destruktív kritikával illeti. A romániai magyar közösség irányában megfogalmazott toxikus kritika mellett a másik gyakran ócsárolt közösség a tömbmagyarság, pontosabban a székelyek. Ez utóbbiak a közszolgálati és nem közszolgálati magyar nyelvű médiában folyamatosan egy sötét, fejlődni nem akaró, elszegényedett zárványként vannak megjelenítve. Viszonylag friss példa a gyergyóremetei riportból a Vig Emese Transtelex főszerkesztő által a székelyföldi régióra használt kifejezés: “a zárványszerű működés”. Értelmetlen és elfogadhatatlan egy régiót “zárványnak” nevezni csupán azért, mert a romániai átlagnál homogénebb módon leginkább egy nyelvi / etnikai kisebbség által lakott. A világ számos részén léteznek olyan vidékek, ahol nagy számban élnek kisebbségek, Székelyföldön nem azért élnek többségében magyarok, mert a székelyek odamentek, és elüldözték az ott lakó többieket, hanem azért, mert ez így alakult az elmúlt évszázadok során, ezek organikusan alakult régiók. Erdély más részein és a Partiumban is voltak tömbmagyar részek, de Ceaușescu intenzív betelepítési politikájának következtében ezekben a régiókban az etnikai arányok nagymértékben megváltoztak. A tömbmagyar rész, amelyet toxikus módon zárványként jellemeznek egyes újságírók, a betelepítés-politika ütemterve szerint a legutolsó szakaszban került volna megbontásra, mivel ez a régió volt földrajzilag legközelebb Bukaresthez. Vagyis a mostani magyar többségű székelyföldi régió nem a székelyek gettósodási szándéka nyomán alakult ki, hanem azért létezik, mert szinte egyedüliként túlélte a kommunista diktatúrát. A nemzetközi és hazai kisebbségi jog ma már egységesen elítéli a tervezett betelepítést kisebbségi etnikai arányok megváltoztatása céljából, azaz, azzal kiragadni egy régiót “a zárvány állapotából”, hogy oda többségieket telepít az állam, durva gyarmatosításnak számítana, és éppen az ilyen reflexek miatt, egy kisebbségek által lakott régiót a létének puszta okán negatív jelzőkkel illetni szakmailag és emberileg is etikátlan, destruktív és elítélendő. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt 3 évtizedben az európai romák kivívták maguknak azt a jogot, hogy a közösséget “roma” névvel illessék, mivel a “cigány” szóhoz nagyon sok negatív, destruktív, sztereotip előítélet kötődött minden országban, ideje lenne a romániai magyar média magát progresszívnek tekintő munkatársainak megtanulni semleges kifejezéseket használni a magyar kisebbség esetében is, és amennyiben a zárvány szót használják, ez ne takarjon egy ok nélküli negatív jelentést, hanem ténymegállapítást tartalmazzon: azt, hogy ott leginkább romániai magyarok és magyarul beszélő romák élnek, és ez önmagában nem jelenti azt, hogy az ott élő emberek sötétebbek, csak mert nem lakik a szomszédjukban annyi többségi, román etnikumú ember, mint az ország más részein. Miért gondolja Vig Emese Transtelex főszerkesztő, hogy a zárványvidék ab ovo egy negatív, elítélendő valami?
Etnikai értelemben a “zárvány” szót akkor kezdte használni az amerikai szociológiai szakirodalom (“etnikai alapon szerveződő zárvány – gettó”), amikor az amerikai városok elhagyatott, lepusztultabb részeibe, ahonnan elköltöztek a korábbi lakók, első generációs bevándorlók költöztek be, ezt nevezték etnikai alapon szerveződő zárványoknak. Vig Emese előszeretettel használja az ehhez hasonló kifejezéseket, pedig ennek semmilyen tudományos alapja nincs, és nem etikus a kivételezett helyzetét arra használnia, hogy a saját, vagy esetleg szűkebb köreinek előítéletes nézeteit megpróbálja standardizálni a hazai és magyarországi olvasói körében.
Pozitív példa a zárvány szó használatára a Transtelex által lefordított Guardian cikk.
Ha semleges megállapításokról, nem pedig nyílt vagy burkolt negatív értékítéletekről beszélnénk is: összességében kevés olyan találat van más olyan országok médiatermékeiben, ahol több közösség él együtt, hogy “Irish people”, “the Scots”, “Catalans”, ez nem véletlen, ugyanis problémás és elég nehéz etnikai közösségeket általános érvényű kijelentéssel jellemezni, pláne, ha ekkora méretűek, viszont a Transtelexen elég sokszor visszaköszönnek a “rommagyar”, “erdélyi magyarok” kifejezések. A kisebbségi jogok esetében viszont lehetne ilyen kategóriákról beszélni, és az esetben fontos is lenne egységes közösségként beszélni a romániai magyarokról, hiszen a jogok a közösség minden tagját egyaránt illetik meg, de a közösség jellemzőit már nem lehet általánosító kijelentésekbe beleszuszakolni. Negatív értékítéletek esetén pedig, az ilyenfajta destruktív tárgyalásmódot nem alkalmazzák más közösségekben, még többségi közösségekben sem, és sehol sem működik.
Olyan cikkekkel, interjúkkal, amelyekben ilyen sztereotip kifejezések szerepelnek, kizárólag a bulvárújságokban találkozunk. Egy olyan médium esetében viszont, amely nemzetközi finanszírozású projekteket implementál (EU-s és más donorok), kötelező módon figyelni kell arra, hogy kiemelten fontos elvárás a donorok részéről, hogy a biased thinking / előítéletes gondolkodás ellen lépjenek fel a támogatás haszonélvezői a médiában, és megengedhetetlen, hogy a médiumok maguk gyakorolják azt, pláne, ha kisebbségi nyelven írnak, és kisebbségekről tudósítanak. Ettől függetlenül is, már nagyon régen nem találkozunk olyan cikkekkel a progresszív médiában, ahol a cigányok nyakába varrnák azt, hogy gettóban élnek és nyomorognak. Jó lenne, ha a romániai magyar állítólagos progresszív média is tiszteletteljesen és korrekt módon jellemezné a romániai magyarokat is, és kimozdulnának abból a végtelenül arrogáns pozícióból, ami szerint nekik fölöttük állóként joguk van elítélni egy közösséget. Ugyanakkor a politikailag korrekt médianyelv nem zárja ki a kritikai megközelítést, ha olyan eseteket mutat be, amelyekről van érvényes, nem öncélúan destruktív mondanivalója a szerzőknek.
Figyelembe kell venni, hogy a romániai magyar közösség egy etnikai kisebbség, ennek számos hátrányos jellemzőjével együtt. Az országban létezik intézményesített diszkrimináció az állami intézményekben, a munkaerőpiacon, az oktatásban, a romániai magyar média és a társadalomkutatók erre kiemelten kellene figyeljenek, és számos olyan tudósítással kellene találkozzunk, amelyek a romániai magyarokat ért hátrányos megkülönböztetést tematizálják. Nem csak a többi romániai kisebbséget, például a romákat éri diszkrimináció, hanem a romániai magyar közösséget is éri diszkrimináció, de a rendszeresen megjelenő közösséget ért kritikák mellett nem találunk olyan anyagokat, amelyek feltárnának intézményesített diszkriminációt. Vajon mikor vált tabuvá a romániai magyarokat ért diszkrimináció, jogsértések ábrázolása a romániai magyar médiában? Pedig ha az állítólagos progresszív média például a romániai magyarokat ért munkaerőpiaci diszkriminációról tervezne írni egy sorozatot, arra biztosan lehetne találni EU-s forrásokat. Egy ilyen projektnek a feltétele viszont az, hogy a romániai magyar, magát szabadnak és progresszívnek tekintő sajtó szerkesztői, munkatársai lássák azt, hogy hogyan él a valóságban a romániai magyar közösség, milyen gondokkal küzdenek a különböző régiókban, mert lehet, hogy mindezek az őket körülvevő közegben nem érzékelhetők, és mindenek felett, felismerjék a diszkriminációt, legyenek tisztában annak megjelenési formáival és törvényes hátterével. Az, hogy egy kisebbséget a saját médiája folyamatosan mószerolja, egyedülálló a világban, mert a gyakorlat az, hogy a kisebbségi média a saját közösségével empatikus, és a saját közösségében zajló hátrányos helyzeteket feltáró anyagokat jelentet meg, nem véletlenül, és az is egyedülálló, hogy a kisebbség progresszív médiája rendszerint a közösségre nem demokratikus módon rátelepült politikai vezetőkkel szolidáris, a közösség ellenében.
A fejlett demokráciák egyik jellemzője a tiszta közélet. A tiszta közélet a politikai, kormányzati, igazgatási intézmények és személyek olyan magatartása (szokásai, eljárásai), amelyek egyaránt megfelelnek a jogi követelményeknek és az erkölcsi normáknak.
Csoportunk (Concerned Citizens, a.m. “aggódó polgárok”, a továbbiakban C.C. csoportként rövidítve) azért jött létre, hogy tevékenységével hozzájáruljon a romániai (ezen belül a romániai magyar) közélet tisztaságának megszilárdulásához. Célkitűzéseinket elsősorban a közéleti szereplők monitorizálásán keresztül, elemzések, jelentések, háttéranyagok összeállításával szeretnénk elérni.
Mivel a “Vigyázat, a pénzcsapok zárulnak” c. Vig Emese – Tőkés Hunor évvégi összesítő cikke nem meríti ki a progresszív média tartalmi kritériumrendszerét, annál inkább öncélúan vegzálja a romániai magyar közösséget, induló projektünk első elemzéséhez ezt választottuk. A cikk elemzendő részeit bemásoltuk a jelen elemzés szövegtestébe, a hiányzó részeket jelöltük. Az elemzéseinket, kommentárjainkat szürke háttérrel ékeltük be a szövegbe.
Vigyázat, a pénzcsapok zárulnak! – 2023 az egyik legszűkebb esztendeje volt a Bukarest és Budapest közé szorult magyarságnak
Vig Emese, Tőkés Hunor
Annak ellenére, hogy nagy reményekkel indult az év, sok projektet takaréklángra kellett állítani: Bukarest és Budapest között a szék alá esett az RMDSZ, a magyarországi támogatások is alig csordogáltak az elmúlt évben, a kormánykoalícióból való távozással pedig a legfontosabb pénzforrástól is elesett a szövetség.
A címben a magyar közösség esett a padlóra 2023-ban, az intróban már az RMDSZ.
Az sem világos, hogy a Transtelex szerint a felsoroltak, a padlóra kerülés és a magyarországi támogatások csökkenése rossz hírek-e. Az eddigi mondatok gyászos jellegéből úgy tűnik, hogy ezek rossz hírek.
Ha az RMDSZ padlóra kerülése rossz hír, az nehezen összevethető azzal, hogy a Transtelex szerkesztősége azt deklarálja, hogy ők már nem pártlap, hanem egy független médium, és hosszú évtizedek után végre nem az RMDSZ finanszírozásából tartják fenn a portált. Mégis ritkán sikerül a Transtelexnek az RMDSZ szempontrendszerétől eltérően elemezni a romániai magyar közéletet.
Attól még, hogy az RMDSZ folyamatosan azt mantrázza a közösségnek, hogy ha ők nincsenek kormányon, mindenki meghal, a magát független, progresszív és menő sajtóorgánumnak tartó Transtelex nem feltétlenül kellene ezt teljes mértékben interiorizálja. Még nem találkoztunk olyan írással, véleménycikkel, amely azt taglalta volna, hogy RMDSZ nélkül is lehetséges élet a Földön.
Nem világos továbbá, hogy az állítólagos két szék “alá” esés miért probléma a romániai magyaroknak a Transtelex szerint, hiszen éppen a Transtelex hirdette eddig azt, hogy a magyarországi támogatások károsak a közösségnek, és azokat a megmondóembereket szólaltatta meg, akik szerint a magyarországi támogatások nemzethalálhoz vezetnek. Nem világos számunkra, hogy mi a gondja a Transtelexnek a budapesti csapok elzáródásával, mi ez a nagy aggodalom, az eddigi tartalom alapján mi arra következtettünk volna, hogy minél hamarabb záródnak a csapok, annál kevesebb kárt okoznak.
2024-ben el kellene dönteni, hogy széna-e vagy szalma.
De emellett a háttéralkuk, politikai pálfordulások, bukások és nagy összeomlások, a pótolhatatlan veszteségek éveként is jellemezhetnénk a magunk mögött hagyott 2023-at. Közéleti legjeink szubjektív listája következik.
Azt már 2023 elején sejtettük, hogy nagy változásokra, legalábbis belpolitikai téren nem lehet számítani, a pártok már 2022-től a szuperválasztási évre gyúrtak. A rotáció le volt zsírozva, a kényelmetlen koalíciós partner, a Mentsétek meg Romániát Szövetség már csak idegesítő ellenzéki zümmögésként volt jelen kormánypártok mindennapjaiban, az uniós pénzek kiszámíthatóan érkeztek a mérföldkövek kipipálásakor – azaz minden adott volt ahhoz, hogy a politikai alakulatok ne a jelennel foglalkozzanak, hanem a jövőt próbálják bebiztosítani.
Aztán a rotáció előtt néhány héttel minden összeomlott: az RMDSZ kiszorult a triumvirátusból, a pedagógusok az elmúlt évtized legnagyobb sztrájkját csinálták végig
Nem világos, hogy a Transtelex szerint a pedagógusok sztrájkja egy összeomlás, vagy az egyik legjobb példa az elmúlt évekből egy szolidaritásra épülő, pozitív társadalmi jelenségre. A Transtelex év végi szubjektív elemzése az év közepén kormányon lévő politikusok szempontjait kell-e kövesse, vagy a demokratikus állameszményt? Mert ez utóbbi esetén a sztrájk, mint az összeomlást segítő tényező, nem rendben való.
majd miután nyögvenyelősen, de mégiscsak meglett az új kormány, egymást érték a tragédiák, amelyek az idősotthonok botrányával kezdődtek, aminek nyomán Gabriela Firea, a szocdemek üdvöskéje szinte megpillanthatta politikai karrierje végét, és a székelyudvarhelyi falomlással zárult, aminek, érdekes módon, nemcsak az erdélyi magyar közösségen belül volt óriási visszhangja, a román sajtó és közvélemény is ugyanolyan érdeklődéssel követte a fejleményeket, mint mi.Az év végére azonban Marcel Ciolacunak sikerült összehozni egy pozitív történést is, ami már nagyon kellett az imázsának, ez pedig nem volt más, mint az Air Schengen. Az európai high classhoz való csatlakozás ugyanis már évek óta prioritása a román politikumnak, mindeddig azonban nem sikerült áttörést elérni, mi több 2022 valóságos összeomlást hozott a tárgyalásokban, mert Ausztria kerek perec elzárkózott attól, hogy jóváhagyja a bolgár és a román csatlakozási kérelmet. Ezzel a megoldással, amit az amerikai és brüsszeli diplomáciának köszönhetően sikerült kierőszakolni, úgy tűnik, 2024 lesz az az év, amikor talán, teljes jogú schengeni taggá válhat Románia is.
Ez a szöveg egy politikai párt év végi brosúrájában nagyon jól mutatna, de szerintünk egy progresszív médium a társadalmi szempontok szerint kellene a schengeni csatlakozásról írjon.
Az erdélyi magyarság
(a „romániai magyarság” kifejezés picit pontosabb lenne)
mindeközben kicsit a pálya széléről figyelte a romániai politikai történéseket, mivel az elmúlt évek intenzív nemzetegyesítésének köszönhetően az egymillió romániai magyart sokkal kevésbé érdeklik a bukaresti történések, mint a budapestiek.
Nem egyértelmű, hogy milyen “pálya szélére” került a romániai magyarság, és az sem, hogy mikor volt a “pálya” más, akár központi részén a közösség, amely az ország összlakosságának 6%-át teszi ki, és hogy milyen pályáról van szó. Vajon mennyire világos a Transtelex számára, hogy egy etnikai kisebbség nem egy homogén egység, mint egy hangyaboly vagy egy darázsfészek, ergo, a közösség a “pályának” különböző részein tartózkodhat egyidejűleg. Az igaz, hogy mindig lesznek olyanok, akik pálya szélén tartózkodnak, ők a hátrányos helyzetű családok.
Egy magát liberálisnak és progresszívnek tartó médium nem helyezheti be egy homogén halmazba az egész romániai magyar közösséget, és nem illetheti ezt a homogén masszát toxikus, negatív jelzőkkel. Minden közösségben, akár többség, akár kisebbség, vannak olyan jelenségek, amelyeket lehet elemezni és kritikával illetni, de nem reális és egyben káros ezt a kritikát az egész közösségre vetíteni.
A legtöbb reakciót ezért nem az életünkre konkrét hatással lévő döntések váltották ki, hanem az olyan „álügyek”, mint a szuverenitásvédelem, a dollárbaloldal ármánykodásai, a gyermekvédelmi törvény stb.
A romániai magyar kisebbség szempontjából ezek valóban álügyek, és sajnálatos módon a legtöbbet maga a Transtelex portál foglalkozott ezekkel a témákkal, miközben a közösség szempontjából életbevágóan fontos ügyeket, jelenségeket nem tárt fel. Ezek szerint úgy néz ki, hogy csak a Transtelex életére voltak ezek az álügyek fontos hatással.
A romániai magyar közösség egy olyan speciális helyzetben van, hogy egy időben több ország médiáját fogyasztja, következésképpen a közösség tagjai közül sokan a “dollárbaloldal” témakör mellett ugyancsak beszélnek a romániai kormányban zajló eseményekről, és sokan napirenden vannak a fontos politikai eseményekkel, és ennek is köszönhetően a romániai magyar pedagógusok teljes mellszélességgel vettek részt a pedagógussztrájkban. Mindaddig, amíg egy közösség tagjai aktívan részt vesznek egy ilyen fontos társadalmi megmozdulásban, nem lehet rábizonyítani a közösségre, hogy főként álügyekkel és a szomszédos ország politikai ügyeivel foglalkozna. Az viszont tény, hogy a szomszédos országban élőknek fogalmuk sincs, hogy mi zajlik a romániai magyar közösségben, és sajnálatos módon a Telex által átvett Transtelex cikkek alapján egy fals kép alakul ki bennük a romániai magyarokról, akik leggyakrabban egy retrográd, gettóban élő közösségként vannak megjelenítve, s akik olyan szerencsések, hogy egy RMDSZ-nek nevezett párt egypártrendszerében élhetnek, és meg vannak kímélve a demokrácia ingoványaitól, bonyolult sokpártrendszerétől.
A pedagógussztrájk mellett a romániai magyarok nagy számban részt vettek a kulturális intézményeket érintő forrásmegvonási rendelet elleni megmozdulásokban. Ezek a két különböző területen zajló megmozdulások is bizonyítják, hogy a romániai magyar közösség nem feltétlenül érzi magát minden esetben a pálya szélén, és feltételezhető, hogy jobban érdekli őket a helyi oktatás és kultúra, mint a szomszédos országban zajló “szuverenitásvédelem”.
Az ukránozásban megfáradt kommenthuszárok számára új muníció érkezett egy szivárványszínűre festett budapesti pad vagy a könyvfóliázási akció mentén, de ide sorolhatnánk L. Simon László, a budapesti Nemzeti Múzeum igazgatójának bukását is egy olyan fotótárlat miatt, amit a világ számtalan országában állítottak ki. Természetesen az már senkinek az ingerküszöbét nem ütötte meg, az érintetteken kívül, hogy az erdélyi magyar irodalmi lapok egytől egyig elestek az NKA által osztogatott támogatástól, kivéve az Irodalmi Jelent, amelyiknek Orbán János Dénes bőségesen juttatott.
Egyrészt a Transtelex a Magyarországról érkező támogatásokat eleve kénköves pokol kategóriának tekinti (arról megfeledkezve, hogy ők is onnan kapnak támogatásokat), másrészt mivel épp a Transtelex nehezményezte, hogy épp a magyar kormánytól érkező támogatások hatásaként a Korunk arra a szintre süllyedt, hogy a roma kisebbséget destruktív, negatív jelzőkkel illető szerző írása is megjelenhetett, következésképpen nem értjük, hogy miért kellett volna a romániai magyar közösség felszisszenjen egy ilyen hír hallatán, hogy a Korunk nem kapott támogatást. Hiszen ez örömhír, nem?
Mindeközben saját, belső ügyeinket szőnyeg alá söpörtük szorgalmasan: kiálltunk Böjte Csaba mellett ismét, amikor fény derült egy másik szexuális zaklatási ügyre a szovátai gyermekotthonban,
Nem világos, hogy mivel bizonyítható a fenti állítás, hiszen mindamellett, hogy valóban volt egy hangos tiltakozás Böjte Csaba védelmében, ugyanakkor nincsenek adataink arról, hogy ezt az ügyet hogyan dolgozta fel a teljes romániai magyar közösség. Ez csak akkor fog kiderülni, amikor egy hasonló ügy felszínre kerül, és az arra történő válaszok fogják mutatni a feldolgozás valódi mértékét.
Példaként felhozhatjuk, hogy az angliai becsületgyilkosságok hosszú ideig el lettek maszatolva, a brit rendőrség teljes mértékben passzív volt, nem tudott mit kezdeni ezekkel a jelenségekkel, maga a közösség sem avatkozott be, azonban hosszú ideig tartó érzékenyítéssel és tudatosítással sikerült kézzelfogható eredményt elérni, nem pedig “megfáradt kommenthuszárok”-ozással, mert ez utóbbi semmilyen eredményt nem hoz a közösség szempontjából.
Túl korai lenne még azt állítani, hogy ez az egész jelenség szőnyeg alá lett volna söpörve a közösség által.
Felmerül a kérdés, hogy Transtelex nem seper-e ugyanúgy szőnyeg alá súlyos visszaéléseket.
csendben vettük tudomásul, hogy az egyik legnevesebb erdélyi iskola, a csíkszeredai Márton Áron főgimnázium történelemtanára évek óta szexuálisan visszaél diákjaival,
Teljesen fals, a csend ez esetben biztos nem igaz, hiszen az ügy hatására egész Csíkszereda felbolydult, annyira, hogy a helyi politikum sem hagyhatta figyelmen kívül a közhangulatot, továbbá lásd az Átlátszó Erdély utólagos értékelőjét azzal kapcsolatosan, hogy tulajdonképpen ez volt az első közvetlen, azonnali impakttal járó cikkük. Ez nem 5 fokos eltérés a valóságtól, hanem éppen 180, ilyen mértékű inkorrektség hobbiprojektek esetén is elfogadhatatlan, a Transtelex ugyanakkor külső finanszírozásokat kap, köztük közpénzt is.
majd felháborodtunk, amikor az összeomlott székelyudvarhelyi kollégium kapcsán a tulajdonos római-katolikus egyházat, illetve a felújítási munkával megbízott, magyar politikusokhoz kötődő projektmenedzsert kezdte el „kérdéseivel zaklatni a sajtó”.
A “felháborodtunk az egyház és a projektmenedzser védelmében” teljes mértékben általánosító, sőt, általában véve hamis. Nemhogy egy progresszív médiumtól, hanem semmilyen médiumtól nem fogadható el ilyen mértékű valótlanság, és nem etikus. Zárt közösségi média csoportokban valóban elszabadulhatnak az indulatok, a zárt csoportok működési dinamikája következtében (következmények nélküliség, az emberek bizonyítottan ezekben a csoportokban élik ki a frusztrációikat), de a valóságban a közösség bölcsen megvárja a hatósági vizsgálatokat. A zárt csoportokban zajló folyamatok általános érvényűvé tétele helyett (“felháborodtunk”) ha azt nézte volna meg a két szerző, hogy mi történik az Egyed Ufó Zoltán megosztásai alatt (vö. “kérdéseivel zaklatta a sajtó”), sokkal relevánsabb eredményeket kaphattak volna arra nézve, hogy a romániai magyarok általában mennyire háborodtak fel azon, hogy “kérdéseivel zaklatja” (ez a “kérdésekkel provokát” is egy szomszédos országbeli belpolitikai mém, kedves romániai magyar Transtelex) a sajtó az egyházat vagy a magyarországi politikusok táskahordozóját, hiszen ő az egyedüli, aki oknyomozói munkával elég sok szálat felgöngyölített. Később, egy másik megosztás alatt, amelyben az egyház vagy a projektmenedzser egyáltalán nem volt érintett, a Tamási Áron Gimnázium védemében valóban előjött a megállapítás a kommentekben, hogy az újságíró “kérdésekkel provokál”, miután a tanintézmény védelmében valóban érkezett egy eléggé értetlenkedő komment, amely ráadásul kapott e percig 34 “pozitív lájkot”, köztük a Transtelex csapatával évtizedek óta régóta szövetséges Horváth Annáét is. Horváth Anna pedig semmiképpen sem fér bele a mezei, periferiális “kommenthuszár” kategóriába, hiszen ő az, aki befolyásos politikusként meghatározhatja, hogy mi történik az RMDSZ-es önkormányzatoknál. Az is igaz, hogy ott kommentel ugyanez a megosztás alatt egy olyan csoport is, amelyik frissen került konfliktusba az újságíróval egy másik ügyben, és miután a megosztás szövege a gimnázium vezetését hozzájuk hasonlítja, az is igaz, hogy nem különösebben civilizáltak. Viszont továbbra sem az egyházról vagy a magyarországi politikusokhoz köthető projektmenedzser és ezek tévedhetetlen voltáról vitatkoznak, pech.
Az egyházról is szóló cikknél még Ember Attila sem kritizálta, hogy az egyházat kérdezi az újságíró, talán, ha legbelsőbb gondolatait is igyekszünk kitalálni, rá lehet fogni.
Összességében egészen közbeszéd jellege van a megosztások alatti szabad diskurzusnak, a Transtelex pedig valótlanul, rosszindulatúan mutatja be a székely várost.
Mindent összevetve: 2023-ban sem unatkoztunk.
Az év száma az egymillió, de hova tűnt 200 ezer magyar?
2022 végén jött a hír, hogy a megszámláltatás eredményeképpen kiderült, épp hogy megüti az egymilliót az erdélyi magyarok száma. Az RMDSZ azonban ráfeküdt a sikerkommunikációs pedálra
Egy magát függetlenként és progresszívként hirdető médiaportál szerkesztői most már elsősorban nem az RMDSZ sikerkommunikációjáról kell kritikusan írjanak (pláne így egy-két év elteltével), hanem az ő nem létező watchdog-szerepkörükről kellene számot adniuk. Jellemző, hogy ebben a témában is az RMDSZ-szel szimbiózisban működő kutatóintézet munkatársai kaphattak médianyilvánosságot a Transtelexen, és hab a tortán, hogy Markó Béla elmezhette ki “kritikusan” azt a fogyást, ami valójában az ő RMDSZ elnöksége alatt elvetett magok termése. Hiszen nem a tízévesek tűntek el a közösségből, hanem azok a munkaképes romániai magyarok, akiknek a gyermekei Európa-szerte születtek meg az RMDSZ fantasztikus gazdasági fejlődést el nem érő húsz évnyi kormányzása eredményeképpen. Az RMDSZ kisebbségvédelmi tevékenységét, vagy annak hiányát ne is említsük, ahogy nem említette az a nemlétező Transtelexes szerkesztőségi válaszcikk sem a Markó Béla itt linkelt elképesztő véleménycikkére a téma kapcsán, és egyetlen más válaszcikkre sem emlékszünk, amely erre a cikkre reagált volna a magát szabadnak, progresszívnek nevező médiából. Aztán az év végi értékelőben mégis “valahonnan” a szerzők “eszébe jut” a társadalmi diskurzus hiánya.
és rögtön azt kezdte hangsúlyozni, hogy nézzük a pohárnak a teli részét: nem csökkentünk egymillió alá. „Nem fenyeget a nemzethalál” – mondta Kelemen Hunor, mintegy üzenve ezzel Markó Bélának, aki korántsem volt ilyen optimista abban az elemzésében, amelyben a népszámlálási adatokra reflektált.
Hol vannak azok a korabeli Transtelex cikkek, amelyek a népszámlálás előtt rámutattak volna például arra, hogy az egymilliós bázisszám teljesen önkényes és propagandisztikus?
A társadalomkutatók tettek néhány kísérletet az adatok értelmezésére, de egy széles körű társadalmi kibeszélése annak, hogy végül is ez a drámai fogyás minek köszönhető, mekkora szerepe van ebben
Amennyiben a Transtelex a saját aggódó gondolatait írta itt le, és nem a mások gondolatait recitálja most hivatkozás nélkül, és amennyiben valóban fontosnak tartja, tartotta ezeket a kérdéseket, vajon miért nem szervezett széleskörű párbeszédet ebben a témában? A sok, RMDSZ-közeli kultúrkocsmában megrendezett szűk körű Transtelex Dialóg PR-estek egyike helyett belefért volna. Esetleg azért, mert az RMDSZ nem örült volna?
Abban, hogy ez a drámai fogyás nem vált közbeszéd tárgyává, és nem lett széleskörüen megtárgyalva, elemezve, a médiának kiemelt szerepe van (nem az m1-re gondolunk). Senki másnak nem volt akkora felelőssége ebben, mint éppen a médiának. Sokkal jobban örültünk volna, ha a Korunk-áldibét helyett a híres kolozsvári társadalomkutatók aggódó véleménycikkeit láthattuk volna ebben a témakörben, de sajnos valójában egyet sem láttunk, amit mégis, abban nincs köszönet. Olyan érzésünk van, hogy ezt a hiányzó 200000 embernyi súlyos közösségi veszteséget, amely rekordrövidségű idő alatt következett be, a romániai magyar elit (a médiát beleértve) úgy kezeli, mintha ez a jelenség egy távoli galaxisban zajlott volna, és ebben nekik semmi felelősségük nem lenne, vagy semmi közük ne lenne hozzá (lásd Markó Béla volt RMDSZ elnök, jelenlegi költő, Transtelex véleményformáló, RMDSZ Szövetségi Állandó Tanács tag elkenő írását). Ez sajnos nem így van.
például, a kettős állampolgárságnak,
A kettős állampolgárság intézménye más országokban is létezik, és nem okozott ekkora mértékű népességfogyást, a népességfogyásnak az okai elsősorban saját házunk táján keresendőek, és az RMDSZ-hez vezetnének, de a Transtelex és a társadalomtudósok nem szeretnék ezt az irányt feszegetni. Egyszerűbb ezt is Orbán Viktorra kenni.
a romániai magyarság marginalizációjának, a magyar tömbvidék gyenge gazdasági teljesítményének, elmaradt.
Mielőtt a Transtelex az RMDSZ-es politikusokról ismét elfeledkezve, ismét tömbvidékezni kezd, fontos lett volna megnézni azt is, hogy a jobban teljesítő régiókban (Marosvásárhely, Kolozsvár) relatíve milyen mértékű a fogyás az elmaradott tömbvidékhez viszonyítva. Így talán kiderülhet, hogy más okai is vannak a népességfogyásnak, nem csupán gazdaságiak: munkaerőpiaci diszkrimináció, intézményesített diszkrimináció (olyan témák, amelyeket a Transtelex szerkesztői rendszeresen torzítva érzékelnek és mutatnak be, ha bemutatnak). Lehet, hogy a magyar tömbvidék gyengén teljesít, hiszen onnan kerül ki a legtöbb RMDSZ-es képviselő, akik 30 éve hatékonyan lobbiznak, és éjt nappallá téve küzdenek azért, hogy a magyar tömbvidék konszolidálódjon, de mégis Orbán Viktor kell felújítsa a templomaikat és oktatási intézményeiket, de ha a tömbvidékről van szó, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tömbmagyar vidékről származó fiataloknak köszönhető az is, hogy a népszámláláskor nem 3%-nyi magyart találtak Kolozsváron, mert akkor a Tanstelex már rég becsukhatta volna a kapuit, és ma már Bukarestben, az RMDSZ sajtóirodájában tologatnák az RMDSZ szekerét.
No, de ráérünk erre még, mondhatnánk Petőfi nyomán Pató Pállal. A 200 éve született költő nemcsak szólássá vált verssora miatt jutott eszünkbe, hanem azért is, mert a 2023-as bicentenáriumi évben épp az ő nevét használták fel legtöbbször a magyar nemzeti érzelmek hőfokának feltekerésére.
Semmilyen gond nincs a “magyar nemzeti érzelmek hőfokának feltekerésével”, mint ahogy a dán vagy lengyel nemzeti érzelmek hőfokának feltekerésével sincs semmi gond önmagában, hiszen minden nemzetnek számos oka van arra, hogy büszke legyen a saját kultúrájára, egy kisebbség esetén ezen fennakadni pláne problémás. Vajon a Transtelexnek az a célja, hogy a romániai magyarok nemzeti érzelmei megszűnjenek, és beolvadjanak egy, a Transtelex számára szimpatikus többségbe? Vajon ugyanilyen cinikusan reagált volna a Transtelex egy Radnóti vagy egy Eminescu emlékévre is? Költői kérdés. Petőfinek pedig nem csak a nevét használták fel a programok során, hanem a műveit is, amely, ha tetszik, ha nem, a magyar kultúra szerves és értékes része, továbbá, éppen Petőfiről nagyon nehezen lenne leválasztható a “magyar nemzeti érzelmek hőfokának feltekerése” mint olyan, tehát, ha a Transtelex ennyire nem érzi Petőfit magáénak, akkor felmerül a kérdés, hogy miért akar a kommentelőknél többet tudni a sepsiszentgyörgyi Petőfi-szobor kapcsán.
Az év legfölöslegesebb politikai dzsemborija: az RMDSZ temesvári kongresszusa
Az egyik nagy alkalom, hogy kibeszéljük a népszámlálás eredményeit, vagy legalábbis megismerjük, mit gondol erről az RMDSZ, a párt temesvári kongresszusa lett volna, amit áprilisban tartottak meg a bánsági városban, amely Európa Kulturális Fővárosa volt a tavaly.
Érdekes, hogy a Transtelexnek így év végén eszébe jut a téma, ugyanis a kongresszus alatt ezt egyáltalán nem tematizálták, holott jelen voltak a kongresszuson, kizárólag személyi ügyekkel foglalkoztak (miért nincs Kelemennek kihívója körkérdés), és ezen kívül önmagukhoz híven, szolgaian leírták, hogy mi történt ott.
Egy párt kongresszusa nem megfelelő fórum arra, hogy egy demográfiai fogyást megvitassanak, demográfiai kérdésekről vitázzanak. A társadalom, ezen belül a sajtó feladata a pártot rábírni, hogy a pártok fontos társadalmi kérdéseket ne tudjanak kikerülni. (Mondjuk esetünkben nincs értelme a többes számnak.) Esetleg a Transtelex mégis az RMDSZ-től várja a kérdés szakmai megvitatását, és nem a Transtelex hasábjain előszeretettel megszólaltatott és a Dialóg esteken sokszor meghívott társadalomtudósoktól?
A szövetség azonban úgy döntött, hogy a kongresszuson a kormányzati szerepére helyezi a hangsúlyt,
Politikai kisokos újságírók számára, “A” betű: Nincs olyan párt széles e világon, természetesen beleértve az izlandi viccpártot, amely ne a politikai szerepéről beszélne a saját kongresszusán, és ne az lenne a célja, hogy kormányra kerüljön.
Politikai kisokos újságírók számára, “B” betű: Az RMDSZ kisebbségi párt. Nem hiányoztak a kisebbségekkel kapcsolatos kérdések a kongresszusról? (Eláruljuk: de.)
és ki is találta hozzá a megfelelő szlogent: A közösségért kormányozunk! Épp a Transtelex Dialóg kiértékelőjén hangzott el Kiss Tamás szociológus részéről, hogy az RMDSZ temesvári kongresszusán bemutatott programdokumentum a pártnak a román kormánnyal és az Európai Unióval való kapcsolatát hangsúlyozta, miközben a Fideszről nem tett említést. Ezzel a szövetség azt jelezte volna, hogy a magyarországi erőforrások megcsappanása és a romániai erőforrások felértékelődése miatt lépett egyet Bukarest irányába. Csakhogy elkésett. Mondhatni elvétette a tánclépést.
Politikai kisokos társadalomtudósoknak és médiában dolgozóknak, “C” betű: Az előző dokumentumot megnézték? Ajánlott keresőszöveg: “magyar korm”. Mindkettőben ugyanaz van: nem a Fidesz, hanem Magyarország Kormánya szerepel mindkettőben, azzal kapcsolatosan, hogy folytatják az együttműködést.
És, hogy a Fidesz nem szerepel egyik dokumentumban sem, természetes is: az RMDSZ egy romániai párt, a programdokumentumában természetes módon, saját érdekében a román kormánnyal és az EU-val való kapcsolatát kell taglalja, nem egy szomszédos ország politikai pártjával való kapcsolatát.
Szerencsés lenne, hogyha a Transtelex a jövőben crowdfundinggal alkalmazna egy valamire való, független, politikai elemzéshez értő újságírót (ami nehéz lesz, mert ilyen nem létezik a romániai magyar közösségben), vagy legalább időnként megszólaltathatnának egyet (és nem Kiss Tamást, mert ő nem politikai elemző), ugyanis ez az elemzés teljes mértékben spekulatív. Az RMDSZ a Fidesszel, a KDNP-vel és a magyar kormánnyal elég hosszú ideje együttműködik, és ez nem jelentett akadályt a kormányzati szerep betöltésében, mint ahogy a tavalyi évben sem ez volt az oka annak, hogy az RMDSZ kikerült a kormányból. Könnyen meglehet, hogy ez egy tudatos taktikázás az RMDSZ részéről, és az amúgy is jól bevált “ha nem leszünk kormányon, mind meghalunk” üzenetüket real life szimulációval tervezték implementálni, hiszen a közvéleménykutatások azt mérték, hogy a párt nehezen érné el az 5%-ot, viszont a félelemkeltés mindig sok szavazatot hozott az RMDSZ konyhájára. Ennek megfelelően már több hónapja zajlik a szokásos kampány, ahol petíciózással és adathalászással (lásd Antal Árpád happeningje a sepsiszentgyörgyi városi zászló körül) használja ki az RMDSZ a saját rossz kormányzati teljesítményét. RMDSZ – romániai magyarok meccsen 2:0 az állás, és nincs a mérkőzésnek szakkommentátora. Ugyanerre példa a 2019-es EP választások előtt három nappal az RMDSZ kormánykoalíciós megállapodásból való kilépése, amely két EP-mandátumot hozott az RMDSZ-nek.
Az év meglepetése: az RMDSZ kipenderítése a kormánykoalícióból
[……….]
…a liberálisok rárepültek a környezetvédelmi minisztériumra, az RMDSZ sarokba szorult. A politikai partnerek sorra olyan ajánlatokkal álltak elő, amit az RMDSZ nem fogadhatott el. Lassan kihúzták aztán alóla a Cseke Attila vezette fejlesztési minisztériumot, a környezetvédelmi tárca is elúszott, és miután mindenből kiforgatták, olyan jelentéktelen tárcákat kínáltak fel neki, amiről egyértelmű volt, hogy ezt elfogadni nem lehet. Így esett, hogy a nagy rotációs pörgésben a centrifugális erő kivetette az RMDSZ-t a rendszerből, és június óta az alakulat a pálya széléről figyeli a nagypolitikát.
Talán ez az a pont, ahol végre megérthetjük, hogy valójában az RMDSZ pályájáról volt szó a cikk elején a romániai magyarok pályán való elhelyezkedési koordinátái kapcsán. Tehát ez ugyanannak a pályának széle, mint a cikk elején említett pálya széle, ahol a romániai magyar közösség és az RMDSZ mindörökre szétválaszthatatlanul, együtt hegyezik a zabot, árulják a petrezselymet – vagy futnak be győztesen, együtt a pálya (szélének a) közepére.
A rossz nyelvek azonban azt beszélik, hogy bár nincs kormányon az RMDSZ, azért a szociáldemokrata kormányfő számíthat a segítségére, talán ennek köszönhetően sikerült az RMDSZ-nek megtartania prefektusait és alprefektusait, megőriznie az államtitkárát az oktatásügyi minisztériumban, és kiügyeskedni egy számvevőszéki állást Laczikó Enikőnek, aki távozott az Etikumközi Kapcsolatok Hivatalának éléről. Laczikót egyébként meg is interjúvoltuk, hogy lássuk, hogyan értékeli a DRI élén eltöltött éveit.
A Laczikó Enikő interjút nem szeretnénk minősíteni. Viszont a tartalmának örülhetnek az asszimilált romániai tatárok, akinek a jogaiért Laczikó Enikő nagyon keményen küzdött a DRI élén, miután az RMDSZ-nek átutalta azt a pénzt, amelyet a román állam nagyvonalúan a romániai magyaroknak biztosít. Javasoljuk, hogy a Transtelex nézzen végre utána annak, hogy ezek a pénzek kiknek a zsebébe, számlájára kerülnek, a Transtelex szerkesztői azok, akik látják, látták a politikát belüről, érintettként feltárhatják, hogy hogyan korrumpálja a romániai magyar elitet az RMDSZ ezzel a pénzzel is. Ennek az évente tíz millió eurós tételnek a szétosztási módjának kártékony hatásáról még nem olvastunk semmit a Transtelexen, csak a magyarországi támogatások felette káros voltáról. Összehasonlításul, meg lehet nézni, hogy ebben a romániai magyar progresszív médiatermékben mindössze ez a kétcikk van a témában, és az is hogyan mismásol. De csak akár egy ilyen mélységű cikket mikor olvashatunk a Transetelexen? Elég ijesztő jelenség, hogy a romániai magyarok kevésbé ismerik a saját pártjuk “fantasztikus politikai teljesítményét”, mint a többségi társadalom, vagy annak pontos szerepét a romániai politikai rendszerben, és hogy ennek semmi köze a romániai magyarok képviseletéhez, talán erről kellett volna szubjektív elemzést írni az év végén, és mindegyik év végén az elmúlt 25 évben. Ha ezt szerették volna jelezni azzal, hogy az erdélyi magyarok nincsenek a pályán, el is tudnánk fogadni, de erről szó sincs.
[……….]
Az év kiállása: a pedagógusok sztrájkja
A nyolcadikos diákok képességfelmérőjét idén a tanügyi alkalmazottak sztrájkja előzte meg, a Spiru Haret Szakszervezeti Szövetség szerint több mint 150 ezer pedagógus és további 60-70 ezer kisegítő személyzet vett részt a sztrájkban. A romániai felsőoktatási szakszervezetek is szolidaritási sztrájkot tartottak a közoktatási dolgozók mellett. A magyarországi Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete is szolidaritását fejezte ki a romániai kollégákkal: „Gratulálunk a kitartásotokhoz és a magas részvételhez. Bízunk benne hogy a sztrájk folytatásával és a mai napra meghirdetett nagy demonstrációval sikerül kormányotokat valós ajánlat megtételére sarkallni. Ne hátráljatok. A magyar pedagógusok, diákok és szülők Veletek vannak!” – írták.
A magyarországi szolidaritási üzenet nem véletlen: egész évben tüntettek odaát is a diákok, pedagógusok azért, mert a kormány ellehetetlenítette a tanügy jövőjét.
A Transtelex szerint a romániai pedagógus sztrájk legfontosabb momentuma, hogy egy szomszédos ország pedagógusai hogyan reagáltak a tüntetésük kapcsán. Mivel a romániai tanügyi sztrájkot óriási szimpátiával követte a magyarországi közvélemény, a Transtelex nem tehette meg, hogy ne kövesse a sztrájkot, így a kolozsvári tüntetésekről is készített helyszíni riportokat, amelyekben megszólalt néhány magyar nemzetiségű sztrájkoló tanár is, de ezen túlmenően nem biztosított megszólalási lehetőséget a társadalom tagjainak, oktatási szakembereknek, hogy a sztrájkról való korabeli RMDSZ-uralta hektikus közbeszédet helyreállítsák. Az RMDSZ-t mint kormánypártot sem helyezték nyomás alá, holott a Maszolon megjelent cikkekből is látni lehetett, hogy az RMDSZ arra játszik, hogy minél inkább leépítse a társadalmi szolidaritást a romániai magyarok körében. A Transtelexen ezzel kapcsolatosan megjelent egyetlen véleménycikk tudatosan véleménycikként fogadja el azt a Maszol-cikket is, amelyre reagál, “elfelejti”, hogy a Maszolon megjelenő vélemények irányítottak, és ezzel elkerüli a nyílt konfrontációt a miniszterelnök-helyettessel, Kelemen Hunorral, aki egyébként maga is megszólalt a Maszolon. Hála istennek tehát, hogy Magyarországon születnek bizonyos nyilatkozatok, amelyek nyilvánosságot is kapnak, ezeket sokkal egyszerűbb átvenni, így nem kell szakszerű anyagokat írni a romániai magyar oktatási kérdésekről.
A magyar kormány által ellehetetlenített tanügyhöz képest a romániai magyar oktatás ezer sebből vérzik, hosszú évek óta nincsenek magyar tankönyvek, és a Transtelex által nagyon üdvözölt, és nagyra tartott holokauszt története (Istoria evreilor. Holocaustul) tantárgyat, amelyet 2023-ban vezettek be, szintén román nyelvű tankönyvből tanítják a magyar gyermekeknek. Ezt a fontos kisebbségi témakört taglaló tantárgy bevezetését egy hosszas folyamat előzte meg. Ez alatt az idő alatt az RMDSZ kormányon volt, ráadásul Laczikó Enikő elmondása szerint az általa vezetett DRI (interetnikus kapcsolatok hivatala) javasolta a tantárgy bevezetését, és mindezek mellett, mégsem jutott az eszébe senkinek az RMDSZ-ben, hogy ezt a könyvet le kell fordítani magyarra is. És esetleg figyelni a tartalmára is, hogy ne csak az észak-erdélyi holokausztról legyen szó benne. Két fontos magyar döntéshozó szereplő jelenléte mellett a holokauszt oktatás szempontjából a magyar közösség valóban két szék között a padlóra esett. És ezért nem Orbán Viktor a hibás.
Aki még George Simiont is kielőzte a populista versenyben: Diana Șoșoacă
[……….]
A román parlament Szörnyellája
A “Szörnyella” kifejezés súrolja a szexizmus határait. Azért is, mert ugyanekkor George Simion nem kapott semmiféle jelzőt, és maga a kifejezés is szexista. Putyinnak tömeggyilkosként mi volt az eddigi legkeményebb jelzője a Transtelexen? Az ilyen kifejezésekkel főleg nem az érintett méltósága miatt kell csínján bánjon a progresszív média, hanem azért, mert ez szubtilis üzenet minden fiatal lányolvasónak, aki politikai pályára lépne.
Zelenszkij ellen is tüntetett, amikor az ukrán elnök Bukarestben tett látogatást, és Nagy-Románia térképpel a kezében követelte vissza azokat a területeket, amelyek meglátása szerint Romániát illetnék.
Diana Șoșoacă oroszbarátsága is messze földön híres, a Transtelexen többször írtunk róla, hogy elmaradhatatlan vendége az orosz nagykövetség rendezvényeinek.
Újra jelezni szeretnénk, hogy nagy szükség volna egy független politikai elemzőre a Transtelex szerkesztőségben, ugyanis az AUR-nak Șoșoacánál sokkal kiterjedtebb orosz kapcsolatrendszere van, és azért valamivel nagyobb párt is, mint a Șoșoacă formációja, de nyilván egy női politikust szexibb kritizálni a 21. században. (Vö. “Te agresez sexual, scroafo” – George Simion.) Ezért sem Orbán Viktor a hibás.
Agyő, antiszemitizmus, jövel, kormányzás! – A szuperválasztási év meglepetése lehet az AUR
Kormányzásra készül a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), mondták ki elsőként a liberálisok, akik szerint a szociáldemokraták már meg is kötötték a román szélsőjobbosokkal a háttéralkut a 2024-es választások utánra vonatkozóan. A Fidesz retorikáját piros-sárga-kékben alkalmazó nacionalisták komolyan veszik a lehetőséget: máris elhatárolódtak korábbi antiszemita megnyilvánulásaiktól, és minden követ megmozgatnak, hogy bekerüljenek az európai konzervatív és szuverenista pártok klubjába.
A romániai politikai rendszer nagy mértékben különbözik a magyarországi politikai élettől (ha azt egyáltalán életnek nevezhetjük). Teljesen felesleges folyton a Fidesz és AUR párhuzamot erőltetni, mert Romániában soha nem lesz az AUR-nak kétharmados többsége.
[……….]
Az elemzők szerint is az utóbbi időben az AUR „kifehérítésének” lehetünk tanúi.
Politikai elemző kerestetik! Plusz kisokos, “D” pont: A pártok már csak így működnek.
[……….]
Ha ehhez hozzátesszük azt a hírt, hogy az AUR elnöke George Simiont 2023-ban az izraeli nagykövet is fogadta, és az antiszemita megnyilvánulásairól híres párt elnöke elismerte Románia felelősségét az ország területén megtörtént holokausztban, világossá válik, hogy Simiont bizonyos bel- és külpolitikai számítások vezérlik.
Éppen a Transtelex által kedvelt társadalomtudósok készítettek kutatást arról, hogy a xenofób, kisebbségellenes tartalom nem annyira jellemző az AUR-ra, nem kifizetődő jelenleg, vagy nincs erre az AUR-nak szüksége. Fontos különbség, hogy miközben Romániában az AUR-nak demonstrálnia kell, hogy moderáltabb, elfogadhatóbb, politikailag korrektebb irányt fog venni ahhoz, hogy például az EP-be bejussanak, hogy a mainstream politikában hosszabb ideig megmaradhassanak, addig a Fidesz egyre radikálisabb és elfogadhatatlanabb üzeneteket kell megfogalmazzon, hogy hatalmát megtarthassa.
Politikai kisokos, “E”. A Transtelex vajon azt gondolja, hogy Simion, vagy akár Ciolacu vagy Kelemen a világbéke elérésének céljával kerültek be a parlamentbe, és egy idő után kiderült, hogy gonosz módon “bizonyos bel- és külpolitikai számítások vezérlik” őket? Nagyon meglepő, radikális, populista fordulat Simion részéről, erre tényleg nem lehetett számítani! Ezért lehet, hogy Orbán Viktor a hibás!
Szalonképessé kell ugyanis tenni a formációt ahhoz, hogy részt vehessen Románia kormányzásában. Az AUR és vezére tehát egy átgondolt stratégiát követ, amit 2023-ban alapozott meg, de eredményessége 2024-ben dől el.
Orbán 2023-as tusványosi mondata gyengécskére sikeredett: csak a Horthy-imádó magyaroknak tudott üzenni vele
Amúgy Simion elégedett lehet, mert példaképének, Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek ismét sikerült nagyot alkotnia tusványosi performanszában, és két lábbal beleállnia a románokba is. Bal lába a román kormányfőt triggerelte, ami miatt a magyar nagykövetet is bekérették.
[……….]
Orbán Tusnádfürdőn azt állította, a szombati tusványosi fellépése előtt hivatalos levelet kapott a román külügyminisztériumtól, amiben próbálták megszabni neki, miről beszélhet és miről nem. A kerülendő témák között volt a nem létező romániai közigazgatási területi egységek, ami a miniszterelnök szerint Erdélyre és Székelyföldre vonatkozhatott, és hozzá is tette: „mi sohasem állítottuk, hogy ezek román területi egységek lennének”.
Ami végülis igaz: Románia megyékre van osztva, a történelmi régiók, legyen szó akár a magyarlakta vidékekről, akár románokról vagy más vegyes lakosságú területekről (Moldova, Havasalföld, Dobrudzsa stb.) nem számítanak hivatalos területi egységeknek. Azaz, Orbán úgy szúrt oda, hogy mindenki megértette a célzást, azonban szó szerint értelmezve nem állított valótlanságot. Ennek ellenére, nem fölöslegesen robbantott ki vastapsot a mondatával, lelkes publikuma pontosan úgy értette, ahogy Orbán szerette volna, hogy értsék: Székelyföld nem Románia!
A Transtelex előszeretettel nevezi a romániai magyarokat, elsősorban a székelyeket horthystáknak. Székelyföld nem azonos Észak-Erdéllyel, és a második világháború befejeződött 1945-ben, továbbá azzal sincs semmi baj, ha valaki a romániai magyar közösségen belül úgy gondolja, hogy a Trianoni-döntés nem volt igazságos a romániai magyarokkal szemben, a dél-tiroli németek is ezt gondolják az őket érintő döntésről, és ettől még nem hitlerjugendek. Továbbá, az igaz, hogy Orbán cinikusan összetéveszti az autonómia-igényt Románia területi integritásával, de ugyanezt a Transtelex is megtette, azzal, hogy szerinte mindenki Horthysta, aki területi vagy kulturális autonómiát szeretne, és nem tartja jogosnak Trianont, akkor sem, ha egyébként nem célja országhatárok átrajzolása. Ha a Transtelex szerkesztőségének tagjai netalántán találkoznának egy dél-tirolival, akkor ne nevezzék őt hitlerjugend tagnak, csak azért, mert fontos neki a dél-tiroli autonómia.
Orbánnak a 2022-es rasszista beszólásához képest azonban a 2023-as bon mot-ja gyengébb volt, a nemzetközi közvélemény már nem kapta fel rá a fejét, csak a román miniszterelnöknek lett gyomorégése, hiszen jószándéka jeléül két nappal korábban baráti ebéden látta vendégül a magyar kormányfőt. Az már csak hab a tortán, hogy a talit Kelemen Hunor hozta össze, akinek ismét magyaráznia kellett bizonyítványát, miután Tusványoson kiborult a bili.
Politikai elemző kerestetik. Nem gondolja senki a Transtelexnél, hogy azon a találkozón esetleg szó esett a mindkét ország, mindkét fél számára fontos dolgokról? Németország után Románia Magyarország legfontosabb exportpiaca.
A “magyaráznia kellett bizonyítványát”-szerű sorozatos Transtelex-interjúk viszont ugyanúgy fordítva sülnek el, mint a közösség obligát ekézése, azzal Kelemen nem kerül kellemetlen helyzetbe a választói előtt, ha meg kell védenie Orbán Viktort. Felmerül a gyanú, hogy Cseke Péter (Maszol főszerkesztőből átkatapultált progresszív) elfelejtette kitenni az “X” jelet az írása végére.
Jellemző: a Transtelex nagyon megakasztotta Kelemen Hunort, a romániai magyarság atyaúristenét, na mivel? Orbán Viktor kijelentésével. Az a legfontosabb. És nem álprobléma, dehogy. Vajon akad olyan Transtelex-cikk, amelyben Kelemen Hunor nem fideszes álproblémákról van megkérdezve, hanem a romániai magyar közösséget közvetlenül érintő témában kellett volna “magyarázza a bizonyítványát”? (Alacsony bérek Székelyföldön, hová tűnt 200000 romániai magyar, magyar nyelv használata a hivatalokban, mi történik a nyelvi jogokkal azokon a településeken, ahol 20% alá csökkent a magyar anyanyelvűek aránya, stb.)
Az év szavai: szuverenitás és dollárbaloldal
Míg Romániában egyelőre csak az ellenzékben politizáló Simion emlegeti az európai szélsőjobb által felkapott kifejezést, addig Magyarországon már a Szuverenitásvédelmi Hivatalt is létrehozták, sőt van egy szuverenitásvédelmi törvény is. A folyamatosan hangoztatott panel szerint Magyarország szuverenitását támadják kulturális, gazdasági és politikai téren, ezért szükség van „a külföldről finanszírozott újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok” ellenőrzésére, korlátozására.
A hivatal, amelyet sokan egyenesen az egykori ÁVH-hoz hasonlítanak, kiterjedt hatáskörrel rendelkezik, papíron ugyan független, ám vezetőjét, Lánczi Tamást, épp a kormány szócsöveként működő köztévések közül ejtőernyőzték a hivatal élére.
Azt már tudni lehet, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal kérhet tájékoztatást más állami szervektől, ami jelentheti a rendőrséget, az ügyészséget, vagy a titkosszolgálatot is. Vizsgálatának eredményét úgy hozhatja nyilvánosságra, hogy azzal szemben fellebbezni nem lehet, a büntetés súlyosságát tekintve pedig alkalmas lehet arra is, hogy megfélemlítő hatással legyen azokra, akiket a kormány sarokba akar szorítani.
Feltételezzük, hogy ez a rész a magyarországi támogatóknak, olvasóknak íródott, akik sok-sok guruló dollárral és euróval támogatták a Transtelexet, merthogy ez a rész a romániai magyar közösség szempontjából nem releváns.
A Transtelex újfent bizonyította, hogy ahhoz a körhöz tartozik a romániai magyar közösségen belül, amely jobban aggódik a szomszédos országban zajló belpolitikai folyamatok miatt és a szomszédos ország médiaszabadsága miatt, ugyanakkor kihagyja az évértékelőből a hazai médiaszabadságot ért nagyon súlyos veszteséget (Libertatea vs. Ringier), ez utóbbinak sokkal érzékelhetőbb, tapinthatóbb hatása lesz a romániai magyarokra is.
A szomszédos országban zajló, az ott működő médiumokat valóban hátrányosan érintő intézkedések helyett fontosabb lett volna utánanézni annak, hogy az RMDSZ hogyan befolyásolja a romániai magyar médiát, miért kötelező megszólaltatni a közszolgálati rádióban, tévében és más médiumokban is minden esetben egy RMDSZ-es “szakértőt”, hogyan került rá a romániai közszolgálati rádió fizetéslistájára számtalan RMDSZ-nek dolgozó kommunikációs szakértő, akik egy percet sem dolgoztak a román rádiónál, sajnos ezt a botrányt is a román média robbantotta ki, a Ziarul de Cluj, és a romániai magyar médiából kizárólag az Átlátszó Erdély vette át és foglalkozott ezzel. Az, hogy az RMDSZ elintézte az eset kapcsán, hogy kirúgjanak a rádiótól az ügy nyomán egy román és egy magyar szerkesztőt, szóra sem érdemes.
Az év megmondó emberei Erdélyben: Drábik, Nógrádi, Robert C. Castel
Hogyan lehet az olyan konteókat, amelyek megágyaznak a lopakodó, vagy akár máris masírozó szélsőjobbnak a legjobban terjeszteni? Természetesen „tudományos” módszerekkel. Elképesztő módon megszaporodtak azok az előadások, amelyeken a Magyarországról erdélyi körútra induló megmondóemberek hívják fel a figyelmet a dollárbaloldal által terjesztett veszélyekre. Ezek egyike lett volna az a Drábik János-előadás, amelyet 2023 áprilisában a kolozsvári magyar színházban rendeztek volna meg, ahol a konteódoktor Tompa Gábor igazgató-rendezővel beszélgetett volna a „talmudista-globalista konspirációkról”.
Többnyire zárt Facebook-csoportokban vagy bizalmas beszélgetésekben hangzik el, hogy valami nagyon megváltozott a kolozsvári magyar színháznál. Tompa új irányba tereli az általa már több mint 30 éve vezetett intézményt. Ebbe pedig nemcsak az új SZFE-vel és Vidnyánszky Attilával való jó kapcsolat fér bele vagy az amerikai liberalizmus rendszeres kritikája, hanem a konteók is. A rendező ugyanis számos olyan teóriával foglalkozik, amelyek a tudományos közösség széles körben elfogadott álláspontjaival ellentétesek vagy vitatottak.A Transtelex cikke utáni közfelháborodás láttán Tompa elhalasztotta a Drábikkal való eszmecserét, méghozzá úgy, hogy erről Drábikot nem is értesítette. Mielőtt azonban bárki is azt gondolta volna, hogy Erdélyben valamiféle konszenzus alakult ki arról, hogy a Drábik-jelenségnek gátat szabjanak, érdemes elhessegetni a délibábokat, hisz amit Tompa nem tudott megrendezni magának, azt a magyar állam által finanszírozott Erdélyi Magyar Tudományegyetem és Partiumi Keresztény Egyetem hiány nélkül megoldotta és Drábik mellett Nógrádi Györgyöt és Robert C. Castelt is a „tudomány szolgálatába állították”.
El kellene dönteni, hogy véleményszabadság van-e, vagy nincs, és a jelenlegi romániai magyar véleménymondók mondják ki tisztán, hogy a véleménymonopólium őket illeti. Nem kell egyetérteni Drábikkal meg a többiekkel, Nógrádival vagy bárki mással, de a határ nem ott van, hogy betiltjuk a műsoraikat, hanem megfogalmazzuk kritikáinkat. Vagy esetleg figyelembe sem vesszük az egészet. Mert az biztosan kijelenthető, hogy nem Drábik, Nógrádi és “Robert C. Castel” miatt tűnt el 200.000 magyar Romániából az elmúlt tíz év során, és az is borítékolható, hogy a romániai magyarok pálya szélén történő piknikezése más okok miatt alakult ki, ezek az okok a közösség (politikai és nem politikai) elitje körül keresendők. Sokkal szerencsésebb lett volna egy pár RMDSZ-es kampányelőadás betiltását kezdeményezni, mint három, a közösség sorsa szempontjából jelentéktelen figurára koncentrálni ennyi energiát. Jobb lenne, ha nem álproblémákkal foglalkozna a Transtelex, csak azért, hogy fennmaradhasson.
Az igaz, hogy a véleménynyilvánítás nem teljesen szabad akkor sem, ha az említett három szerencsétlen flótásnak is szó jut, ugyanis mögöttük is látható a komoly politikai hátszél. Viszont a jelenlegi romániai magyar véleményvezérek is kizárólag párthátszéllel kerültek oda, ahol vannak, tehát ha valaki a párthátteret nem kérheti számon ezen a három úriemberen, az éppen a Transtelex. Kezdjük tehát a takarítást a saját házunk körül.
[……….]
Markó Béla már 2013-ban rámutatott, Kovács András Ferenc költészete rácáfolt arra a rossz hiedelemre, hogy alkotó embernek nem kell a közéletbe beleszólnia. „De igen, bele kell szólni mindahányszor, ahogy ő is teszi! Bűn lenne bárki értelmiséginek elfogadnia, hogy a társadalom állapotáról való véleménymondás csupán néhány politikus privilégiuma” – írta Markó.
Őszintén szólva nagyon cinikus, hogy éppen ezt az idézetet, és éppen Markótól beválogatta a Transtelex, miközben éppen a Transtelex nehezményezi ebben a cikkben, hogy a romániai magyarok a legfontosabb problémáikat sem beszélik ki. Markó Béla az RMDSZ-t 18 évig vezette, és regnálása alatt mindent megtett azért, hogy leépítse a közbeszédet, elsősorban a kritikus hangokat, még a saját politikai formációján belül is, a Neptuni találkozó, Neptuni deal következményeként sikeresen demobilizálta a közösséget. E helyett az idézet helyett például ki lehetett volna emelni azt is, hogy miután Markó krokodilkönnyeket hullat a közösség demobilizáltsága miatt (amit éppen neki, nekik köszönhetünk), minden vita elé menve kijelenti, hogy aki az RMDSZ kisebbségpolitikáját illetően vele vitatkozna, az “önjelölt tanító bácsi”, akitől ő ezzel “taslit kapna”.
[……….]
A robbanások és nagy összeomlások éve volt 2023, amiket csendes mulasztásaink előztek meg
Az év tragédiáit összegző cikkünkben, ahol sorra vettük ezeknek egy részét (crevediai robbanás, tengerparti drogos gázolás, székelyudvarhelyi falomlás, prahovai panziótűz), lehet, nem tértünk ki elég hangsúlyosan arra, hogy ezek mindegyike elkerülhető lett volna, ha mindenki teszi a dolgát. A rendőrök, ellenőrök, orvosok, tanárok, igazgatók, egyszerű polgárok lelkiismeretesen elvégzik munkájukat.
A Transtelex magát a sajtót, mint a demokrácia negyedik pillérét is bele kellene sorolja abba a listába, amely lelkiismeretesen el kellene végezze a dolgát.
Nagy felsorolásunkban nem is említettük a halottaktól elvett pacemakerek újrafelhasználását, a Böjte Csaba ferences szerzetes szovátai gyermekotthonában felgöngyölített újabb abúzust, a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium tanárának éveken keresztül húzódó szexuális visszaéléseit. Nem említettük, mert abban a cikkben csak a konkrét összeomlásokkal foglalkoztunk, de tévedés ne essék, a másik vonulat, ami a sajtó által feltárt, titokban tartott, szőnyeg alá söpört abúzusok vonala, talán még súlyosabb mulasztásokat takar.
Ezek a lopás, a hazudozás, a félrenézés a hozzá nem értés, a klientelizmus és a korrupció által sújtott közösségnek a megnyilvánulásai.
Ennek a felsorolásnak az összes eleme kellene szerepeljen kritériumként a sajtó, ezen belül a Transtelex rendszeres (ön?)vizsgálatában is.
Az állam már nem tudja ellátni funkcióit,
az államban működő kisebbségi sajtó, ezen belül a Transtelex vajon el tudja-e látni a funkcióit?
mert az államot kisemmiztük, szétlopkodtuk, nem vettük komolyan, olyan politikusokat választottunk meg, akik nem végzik el a feladatukat.
A Transtelex ismételten elfelejti azt a sajátos helyzetet, ami a romániai magyar kisebbséget jellemzi. Az egypártrendszerben élő romániai magyar közösség ugyanis nem választ, és még ha ismerné is a listán szereplő politikusok korrupt ügyeit, és szeretne a következő generációnak egy élhető jövőt építeni, erre nincs lehetősége, mert a párt, az RMDSZ állítja össze a listát belső politikai játszmák nyomán, nincsenek előválasztások, még a független polgármesterek is megválasztásuk után előbb-utóbb belépnek az RMDSZ-be.
Persze, mondhatjuk, hogy az állami szervek nem teljesítették kötelességüket, csakhogy az állam mi vagyunk, az állam olyan, amilyenné tesszük.
A magánkézben lévő öregotthonok, az alapítványi gyermeknevelő intézetek, az egyházi iskolákban történt visszaélések és tragédiák pedig pontosan jelzik, hogy az állami kereteken kívül létrehozott intézményeinkben is ugyanolyan hanyagok vagyunk. Mert nem volt puszta véletlen az idősotthonok esete sem, az éveken keresztül zajló tanári abúzus sem az elitiskolának számító csíkszeredai gimnáziumban. Ezek a történetek az egész közösség mentális egészségének, korrektségének, hozzáállásának a fokmérője. És bizony, 2023-ban megmérettünk, és könnyűnek találtattunk.
A közösségben számos pozitív jelenség is zajlik, nagyon sok értékes ember nap mint nap tesz a szűkebb-tágabb közösségéért, és egy kisebbség esetén ezeket a pozitív, reménykeltő példákat kiemelten fontos lett volna megemlíteni egy év végi értékelésben, nem pedig az egész közösséget homogén masszaként egy nagyon durva elmarasztalással illetni így a cikk végén is, és elfogadhatatlan a romániai magyar közösség nyakába varrni az év során lezajlott eseményeket, mert létezik egyéni felelősség is. Amennyiben a Transtelex szerkesztősége 2024-ben sem képes egy pozitív, reális képet festeni a romániai magyar közösségről, javaslunk nekik egy csoportterápiát, hogy be tudják fejezni a saját belső feszültségeik, kisebbségi komplexusaik, megoldatlan ügyeik, frusztrációik kiprojektálását egy teljes közösségre.
Azon túl, hogy destruktív ez a cikk, nagyon gyengén, felületesen van összecsapva. Vajon ki találtatott könnyűnek?
Támogasd a Transtelexet!
Politikai elemzőre lesz!